Hát ezért ugrálok

A súlyosan autista Naoki megtanult „kartonbillentyűzet” segítségével, a betűkre mutogatva kommunikálni, és mondanivalója kivételes betekintést enged az autisták gondolkodásmódjába. Megmagyarázza az autizmussal élők sokszor elképesztő viselkedését, lehetőséget nyújt, hogy osztozzunk az időről, az életről, a szépségről és a természetről alkotott képében, és egy felejthetetlen novellát is kínál. Minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy az autisták nincsenek képzelőerő, humorérzék és beleélő képesség híján, ezzel szívhez szólóan folyamodik türelmünkért, együttérzésünkért.

David Mitchell számára felbecsülhetetlen értékké vált a Hát ezért ugrálok, mert rávilágított saját fiának észjárására. K. A. Yoshidával abban a reményben fordították angolra a könyvet, hogy másoknak ugyanígy javukra válik, és eloszlatja az autizmussal kapcsolatban széles körben elterjedt hiedelmeket. Higasida Naoki minden olvasónak alkalmat ad, hogy új, izgalmas nézőpontból szemlélje a világot.

„Ma este 139-szerre próbálom megélni a színpadon, milyen lehet autistának lenni, és egyre kétségbeejtőbben érzem, hogy szinte semmit sem tudok. Bárcsak hamarabb olvastam volna ezt a könyvet… De talán még nem késő.”
Kulka János

„Ha mi, állítólagos épek ilyen kitartóan, állhatatosan, aprólékosan próbálnánk megismerni és föltárni önmagunkat, ilyen körültekintően próbálnánk megmagyarázni a cselekedeteinket, miképpen azt az autista Naoki teszi, észrevennénk, hogy hibásak, tökéletlenek és fogyatékosok vagyunk mindannyian. Ezt felismervén elmúlhatna belőlünk az épek gőgje, és így a világ akár kellemes hellyé is változhatna.”
Sándor Erzsi

„Szeretettel ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akik szeretnek ugrálni, a levegőbe betűket rajzolni, néha látszólag ok nélkül nekiiramodni, vagy az erdő és a mezők zöldjét élvezni. Azoknak, akik könnyen elfáradnak a rájuk zúduló információk és érzetek sokaságától, gyakran félreértik mások gesztusait, és időnként látszólag ok nélkül dührohamot kapnak, vagy dolgokat pörgetnek és szavakat ismételnek. És különösen ajánlom ezt az írást azoknak, akiknek a környezetében ilyen furcsa, de a könyv elolvasása után talán nem is annyira nehezen érthető manók élnek, akik a lelkük mélyén nagyon félnek attól, hogy problémát jelentenek a környezetük számára, és már az is sokat jelent nekik, ha érzik, hogy megpróbáljuk megérteni őket, nem nevetjük ki furcsaságaikat, és nem vagyunk rájuk dühösek valami miatt, amitől ők is szenvednek és amiről nem tehetnek. Arról, hogy szeretnek ugrálni.”
Jaksity György