A szerző 67 éve él Észak-Amerikában, 13 évig Kanadában és 54 éve az Egyesült Államokban. Az ott töltött évek ellenére mindvégig megőrizte ragaszkodását Magyarországhoz, szülőfalujához, Gönyűhöz. Ez utóbbit következetesen a „világ közepének” tekinti. Gyermekkorában olyan élményeket, impulzusokat, tapasztalatokat szerzett szülőhelyén, amelyek ma is motiválják cselekedeteit.
Emlékezésének középpontjában a család meleg légköre, kedves iskolai élmények, a testvérekkel és a pajtásokkal megélt események felidézése áll. Gondolataiban ma is élénken él Németországba menekülésük a második világháború éveiben. A tíz-tizenegy éves fiú az MFTR1 nevű igazgatósági gőzös hajón, az aknákkal és jégtáblákkal teli Dunán tette meg útját. Történelmi léptékű eseménysorok, izgalmas fordulatok tették felejthetetlenné számára az oda— és visszautazást. Az olvasmányos történeteket családi és helytörténeti képgyűjteményekből származó fotókkal hitelesítette.
A szerző e helyütt mond köszönetet amerikai feleségének, testvéreinek, gönyűi barátainak, az adatközlőknek és elsősorban a könyv felelős szerkesztőjének az emlékirat elkészítéséhez nyújtott segítségükért.
