Három regényt és egy elbeszélést talál az olvasó a Régi istenek című kötetben. A legszorosabb kapcsolat nyilvánvalóan a két első regény, Az isten és a részegek, valamint A végzet sógora című írások között van. Mindkettő ugyanis a görög történelem félig elképzelt, félig valós világába kalauzol, az első a Dionüszosz-kultusz valós hátterének nyomozására, másik az antik tragédiákból kikövetkeztethető Kreón király életének végigkísérésére invitálva az olvasót. De tágabban ide kapcsolódik a Bálványrombolók című regény, az ótestamentumi Bírák könyvében található Bárák és Debóra történetének mai feldolgozása és az egyiptomi környezetben játszódó Az öröklét bejárata című kisregény is. Mese, monda, mitológia húzódik valamennyi írás hátterében, s erről így vall az író: „A mitológiák — vagyis a népek ősmondái — számomra kezdettől mindmáig igen alkalmasak arra, hogy az alapvető emberi kapcsolatokat a legáltalánosabb formában próbáljam kifejezni általuk. Görög regevilág, keleti ősmesék, magyar mondai emlékek, olykor még a kelta gyökérzetű középkori hősepika is évtizedek óta olyan támaszanyag, amellyel még napi társadalmi és lélektani gondjaimat is ki tudom — vagy legalábbis ki szeretném — fejezni.” Mesék, mondák, évezredes regék újraértelmezése, tehát mindegyik regény — vagy ha tetszik, legmaibb közgondjaink elemzése, történelmi köntösben.
