Tényleg darabokra hullik a világ? A haladás eszméje idejétmúlt? A harmadik évezred emberi állapotának ebben az elegáns körüljárásában a kogníciókutató és közéleti értelmiségi Steven Pinker arra biztat bennünket, hogy szemléljük kissé távolabbról a véres főcímeket és a romlásról szóló próféciákat, mert ezek csak a pszichológiai hajlamainkra játszanak rá. Ehelyett nézzük inkább az adatokat: hetvenöt meggyőző grafikon segítségével Pinker megmutatja, hogy az élet, az egészség, a jólét, a biztonság, a béke, a tudás és a boldogság terén is egyre jobb a helyzet, és nemcsak Nyugaton, hanem világszerte. Ez a haladás nem valamilyen kozmikus erő eredménye. A felvilágosodásnak köszönhetjük: a meggyőződésnek, hogy az értelem és a tudomány előmozdítja az emberiség felvirágzását.
Amint ma már tudjuk, a felvilágosodás távolról sem bizonyult naiv reménynek, hanem valóban működött. Mégis erőteljes védelemre szorul — jobban, mint valaha. A felvilágosodás eszmerendszere az emberi természet olyan áramlataival megy szembe, mint a tribalizmus, a tekintélyelvűség, a démonizálás, a mágikus gondolkodás, amelyeket a demagógok nagyon is szeretnek kihasználni. Sok — politikai, vallásos vagy romantikus ideológia iránt elkötelezett — kommentátor folytat ellene utóvédharcot. Ennek eredménye az ártalmas fatalizmus, valamint a globális együttműködés és a liberális demokrácia értékes intézményeinek rombolására való késztetés. Lenyűgöző intelligenciájával és irodalmi érzékével Steven Pinker védelmébe veszi az értelmet, a tudományt és a humanizmust: az ideálokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy szembenézhessünk problémáinkkal, és tovább tudjunk fejlődni.
