A könyv eredeti kéziratának elején volt egy mondat, amit a magyar kiadó bizonyos okból mégsem nyomtatott ki. Ez így hangzott: Bár a szerző sokat tud, ennek nagyobb részét nem közölheti. Köti őt egy réges-régi eskü, amit egy bizonyos intézménynek tett.
Ehhez képest, még ha ez igaz is, a szerző sokat, nagyon sokat közöl velünk. A kronovizorról, azaz az időlátó gépről nagyon sokan írtak már -nézzék csak meg az interneten, hány tízezer említés, cikk, könyv, interjú, filmbejátszás, stb. van róla!
Ám a regényben -amely talán nem is csak regény (!)— a hősök az emberiség egyik legnagyobb titkát fedezik fel. Ez rettenetes változásokat okozhat 21. századi világunkban. Mindnyájunk életét befolyásolhatja már csak a puszta tudat is: valakik, valahol, akár ebben a pillanatban is, nézik, figyelik, ellenőrzik, mit teszünk legbensőbb magányunkban, kinek mit mondunk, mit tervezünk? És évezredekre vagy még távolabb az időben vissza lehet menni és megtudni, hogy a dolgok valójában hogyan is történtek…?
Félelmetes perspektíva. Mert mint a szerző mondja: nemcsak figyelő, de megfigyelt is lehetsz. Másokat lesel, és közben téged lesnek. Semmivé teszik titkaidat, azaz az életedet. És ha lehetőséged lesz rá, hogy ugyanazzal fizess vissza, vajon meddig fogsz habozni…?
